MUTASD MAGAD!

Verseket, novellákat írsz? Szívesen megosztanád gondolataidat a világ dolgairól? Valami érdekes, izgalmas vagy éppen szomorú dolog történt veled? Küldd el nekünk, írásodat közzétesszük ZI-ZI oldalain!
De ha épp barkácsolni, rajzolni, festeni, fotózni szeretsz, alkotásodról készült (digitális) fotót is küldhetsz némi kísérőszöveggel (a műved története, elkészítése, mit jelent számodra alkotásod, stb.).

Elküldheted hagyományos levélben gépelve vagy gyöngybetűkkel kézzel írott formában az alábbi címre:

Ifjúsági Iroda 5001 Szolnok, Pf. 32. (a borítékra ráírhatod, hogy "mutasd magad!")

Persze ha van rá lehetőséged, elektronikus formátumban is eljuttathatod az alábbi e-mail címre:

szolifi@szolifi.hu

(a bal oldali "kapcsolat" menüpontot használva közvetlenül küldheted)

Arra figyelj, hogy nálad is maradjon egy példány, mert nem áll módunkban visszaküldeni a beérkező írásokat, fotókat!

Névtelen írásokat nem közlünk!
A beérkezett írások közléséről az iroda munkatársai döntenek.

Kedvcsinálóként olvasd el a következő beérkezett írományt:

Kiss Gwendolin Anna: Samu, az ősember egy napja

Samu, a vértesszőlősi ősember reggel hétkor hajnalban felkelt és a barlangja bejáratához ment. (Hiszen ki korán kel, aranyat lel.) De sajnos egy vasat sem talált  a bejáratnál.Samu a homlokára csapott és így szólt: "Hogyan is lehetne itt akármi is (mármint ami fémből van) hisz ez a kőkor!" Majd cammogva visszament, hogy felébressze Samunét. Ugyanis ma a "falu" férfiemberei elhatározták, hogy megkeresik a Mamutot. Samuné durcásan a kezébe nyomott egy falevelet, amin irkafirkák voltak. "Áh,- mondta Samu- ezt magammal kell vinnem". Magára öltötte állatbőrből készült ruhakölteményét-melynek szabásmintájával néhány évezreddel később Armani milliókat kaszált.
Odakint a felkelő nap fényében a többiek tátott szájjal hallgatták a Főnök szavait (aki a legerősebb, és a legnagyobb hangú ősember volt a környéken), aki épp a Mamut becserkészési tervét közölte. Mire Samu odaért, már a feladatokat osztották. Brúnó, aki jól tudott tájékozódni, kapta az "idegenvezető" szerepét. Voltak, akiket cipőért küldtek, voltak, akiket élelemért (Samut is)-mivel ez egy élelmiszer-beszerző körút lenne. Samu bement a barlangba szatyrokért, és unottan tekintett a barlangrajzokra, különösen arra az egyre, amelyik ezt mutatta: MAMUT BEVÁSÁRLÓKÖZPONT "ARRA". Megint egy újabb túra, egy újabb megpróbáltatás.A sok cipekedés tönkretette a derekát. Na de sebaj, így legalább meglesz a teljes élelmiszerkészletük a következő hónapra. Elbúcsúzott Samunétól, adott egy-egy puszit a csemetéknek és csatlakozott a többi hős férfihoz, akik szembeszállnak a Mamuttal-ill. az abban rejlő óriási tömegnyomorral.
Sétálniuk kellett legalább fél órát, mire végre megtekinthették az előttük terjeszkedő hatalmas Mamutot.Az áruház előtt megbeszélték, hogy egy óra múlva ugyanekkor, ugyanitt találkoznak. Samu besétált az élelmiszerosztályra, amihez meg kellett másznia 4 kőkori lépcsőt, ami nagyon fájt, mert a durva kő nyomta a lábát. A lépcsőről lelépve ill. fellépve megkönnyebbülten tolta maga előtt a fából és nádból készült bevásárlókosarat. Elővette a felesége által teleírt falevelet, és mindent gondosan átnézett. "Hús.Irány a húsosztály.."- sóhajtott Samu és megindult a húsok felé.A következő snittnél már hősünket látjuk, amint a csomagolt húsok között válogat. A "minőségét megőrzi"- nevű rublikákat nézegeti, hisz Samuné a lelkére kötötte- a többi asszonnyal együtt- hogy "Aztán nekünk jó és friss húst vegyél, nehogy elkapjunk valami szalmonellát vagy valamit, hiszen a sámán épp fenn van a hegyen és a természettel vitatja meg az élet nagy dolgait. Nem hiányozna egy tömegbetegség." Amint ezen gondolkodott, egyre jobban szitkozódott, hisz egyik hús sem volt friss."Át kell mennem a bontott hús osztályra."- gondolta hősünk. Beállt a kilométeres sorba, hogy mindenféle ínycsiklandó husit vegyen. Nem kevesebb, mint 10 perc múlva a hentes bácsi megkérdezte, hogy "Mit óhajt?"
Samu vett egy pár dínóoldalast, meg sonkát, Triceratops-csülköt meg mindenfajta finomságot. 5 szatyorral felszerelkezve battyogott ki a verőfényes napsütésbe. A többiek enyhén szólva leszidták, hogy mennyi időt elvesztegetett, hiszen még meg kell csinálni a fegyvereket.csúszik a napirend!! Na, sebaj, hazaindultak. Hazaérve letette a kaját a kőasztalra, és elővett egy kis sportkenőcsöt, hogy bekenje vele a derekát.
Nem telt bele sok idő, a gyerekek megrohamozták, és kérdéseikkel bombázták: "Hol voltál?", "Mit hoztál?", stb. Samu türelmet erőltetett magára és kedves hangon szólt a srácokhoz: "Kicsikéim, most voltam a Mamutnál, hoztam belőle mindenféle finom falatot. Anyuci most csinálja a finom rántott húst." Samuné megvillantott egy csodás mosolyt, és a bogyókat mutatta, amiket a délelőtt folyamán a bogyóbeszerző túrán szedett a többi asszonnyal. Samut kettős érzés fogta el: 1: Milyen csodás bogyók, a feleségem nagyon ért ehhez. 2: Kár, hogy a sámán nincs itthon, ráférne Samunéra egy kis fogszabályozás.
Fél óra múlva a kőasztalon gőzölgött a finom rántott hús. A gyerekek viszont csalódottan nézték a falevelet, amelyen az aznapi porció kellette magát.
"Mi baj, gyermekek?"- kérdezte Samunk, az igazi apa. "Apa, nincs hozzá krumpli!"
Samu tudálékosan kölyke orrára koppintott: "Te kis butus! Nem megmondtam már, hogy burgonyát csak 1492 után ehettek? Kolumbusz bácsi csak akkor hozza be ide." És nagyot sóhajtott, majd szedett egy kicsit a friss bogyókból. A délutáni szieszta után kiment a "térre" a szerszámaival és hozzáfogott új szerszámok készítéséhez. Pattintások hangjától visszhangzott a "falu". A szomszéddal kibeszélték az ügyeiket, majd 3 órával, 2 baltával, 3 dárdaheggyel, és egy pár új pletykával később visszatért szerető -és lyukas fogú- feleségéhez, majd közölte, hogy este lévén, ő már igen éhes. A kicsik lefeküdtek már, vár rájuk a holnapi őssuli, cipelhetik a nehéz kőtáblákat és vésőket, hehe.J
Samuné előkészített pár bogyót és magvat, amit Samu egy üveg diétás joghurttal ízesített, majd jóllakottan leült a tv elé nézni a bőrfocit.
Mikor már majdnem elaludt, kikapcsolta a tv-t, és nyugovóra tért kicsi feleségével cüccögve és arra gondolva, hogy holnap hétfő.